Érdekes embereket ígértem, akik valamiben maradandót alkottak, mégis csak kevesen ismerik őket. Kezdjük mindjárt is egy hölggyel, aki sajnos már húsz éve nem jár köztünk. Ám nem emiatt ismeretlen, az ok ennél jóval problematikusabb. Hanna ugyanis náci volt, méghozzá a legfanatikusabb fajtából: egyszerűen bálványozta Adolf Hitlert. Ez mai szemmel nézve nem egy előnyös tulajdonság (már akinek), ám ez mit sem von le abból amit élete során elért.
1912-ben született Sziléziában, Hirschberg városában, értelmiségi családban. Édesapja doktori pályára szánta, ami nem is volt teljesen Hanna ellenére ám már fiatalon is a repülés szerelmese volt. Természetesen először siklórepülőket vezetett, amiken hamar bizonyította kivételes tehetségét. Nem is meglepő, hogy 1937-ben már Luftwaffe tesztpilótájaként tevékenykedett. Részt vett a Junkers Ju 87 (aka Stuka) és a Dornier Do 17 projektekben. Ő volt a világon a legelső nő aki helikoptert vezetett, ugyanis az akkor még igencsak gyerekcipőben járó technológia tesztelésében is részt vett. Hanna mindig is szimpatizált a náci eszmékkel, agilis és karizmatikus nő volt, ezért Göbbels-ék hamar meglátták benne a fantáziát, tehát villámgyorsan ünnepelt sztár lett Németországban, mint a nácizmus női élharcosa. 1943-ban a Messerschmitt Me 163 (aka Komet) tesztelése közben súlyos balesetet szenvedett, hónapokig kórházban feküdt. A háború évei alatt Hanna még tovább növelte az őt körülvevő kultuszt, hiszen nőként kiérdemelte a Vaskereszt első osztályát (ez rajta kívül csak egyetlen másik nőnek sikerült), valamint számos egyéb magas rangú kitüntetést. A háború nem csak elismerést, hanem egy életre szóló szerelmet is hozott Hanna számára Robert Ritter von Greim személyében, bár sosem házasodtak össze. Hanna részt vett a hírhedt Leonídász Egység projektben (ennek lényege egy öngyilkos repülőosztag megszervezése lett volna a japán kamikazék módjára, ám a Luftwaffe elvetette az ötletet – szerencsére), valamint a V1-es megtorlófegyver kísérleteiben.
A háború során, főleg ahogy egyre inkább hanyatlott a német hadigépezet, úgy egyre többen elfordultak a náci eszméktől és Adolf Hitlertől. Hanna Reitsch viszont nem tartozott ezen emberek közé, mindvégig szilárdan hitt az árja fehér faj felsőbbrendűségében és harcuk nemességében. A bukás napjaiban, április 26.-án, miután Göring helyére von Geim-et nevezték ki a Luftwaffe élére Hanna berepült párjával az agyonbombázott, szovjet csapatoktól hemzsegő Berlinbe, eljutottak egészen a Führerbunkerig. Hitler mindkettejüknek adott ciánkapszulát, és Hanna kész volt szeretett Führerje oldalán meghalni, ám 28.-án azt az utasítást kapta, hogy hagyja el Berlint, találkozzon Karl Dönitz-el, akinek az ellen-offenzívát kellett volna előkészítenie. Hanna ugyan sírva könyörgött, hogy a Führer is tartson velük, ám Adolf Hitler ezt megtagadta. Hannáék a csodával határos módon sikeresen kijutottak Berlinből, minden bizonnyal az ő gépük volt az utolsó aminek ez sikerült az iszonyatos szovjet légvédelmi zárótűz miatt. Eme emberfeletti teljesítmény valószínűleg nem sikerült volna ha Hanna nem rendelkezik kivételes rutinnal az alacsony magasságú repülésben. Sorsát persze nem kerülhette el, hamarosan elkapták az amerikaiak, akik 18 hónapon keresztül tartották fogva. Sajnálatos módon párja, von Greim, május 24.-én öngyilkosságot követett el. Nem ez volt az egyetlen tragédia, ugyanis apja végzett anyjával és családja összes többi tagjával, végül magával is. Szörnyű ilyet mondani, de valószínűleg így jobban jártak, mintha a feldühödött fosztogató lengyel hordák kapták volna el őket…
A számtalan tragédia és a háború befejezte után, miután kiengedték fogvatartói (annak ellenére, hogy köze volt a megtorlófegyver programhoz viszonylag “olcsón” meguszta, talán azért voltak vele kevésbé szigorúak, mert nő volt), Frankfurtban telepedett le. A háború után tilos volt a repülés minden formája a németek számára, ám a siklórepülést hamarosan engedélyezték. Ezt ő azonnal kihasználta, és 1952-ben, a spanyol Siklórepülős Világbajnokságon harmadik helyezést ért el. Természetesen ő volt az egyetlen nő a mezőnyben. 1955-ben német bajnok lett. Az ’50-es években eredményeinek köszönhetően újra felfigyelt rá a közvélemény, számos interjút készítettek vele. 1959-ben Indiába hívták, hogy segédkezzen egy siklórepülős központ megszervezésében, 1961-ben Kennedy-vel találkozott. A sors furcsa fintora, hogy 1962 és 1966 között Ghánában élt és dolgozott, megalapította az első afrikai néger siklórepülős iskolát. A ’70-es években is aktív volt, sorra döntögette meg a siklórepülés világrekordjait, de női helikopteres versenyekben is sikert sikerre halmozott.
Idős korára egyre kevésbé rejtette véka alá a véleményét, elégedetlen volt azzal amivé Németország vált. Talán egy 1970-es interjúrészlet mutatja meg a legjobban, hogy Hanna egész életében hű maradt a Horogkereszthez.
„Mi az ami Németországból maradt? A bankárok és autógyárak országa. Még a mi dicső hadseregünk is elpuhult. A katonák bajuszt növesztenek és megkérdőjelezik a parancsukat. Nem szégyellem, hogy hittem a Nemzeti Szocializmusban. Még mindig hordom a Vaskeresztet amit Hitler adott… A legtöbb német szégyelli magát a háború miatt. De a magyarázat a valódi szégyenre, amin osztozunk, az az, hogy vesztettünk.”
1979. augusztus 24.-én hunyt el szívrohamban.
Nevéhez fűződő rekordok, eredmények:
1932: leghosszabb idejű női siklás (5,5 óra)
1936: leghosszabb távú női siklás (305 km)
1937: első nő aki átrepülte az Alpokat siklóval
1937: a Luftwaffe első női kapitánya
1937: helikopteres távrepülés világrekordja (109 km)
1938: az első ember aki zárt térben repül helikopterrel
1938: német nemzeti siklórepülős bajnokság győztese
1939: női siklás világcsúcs
1943: az első női pilóta aki rakétahajtású vadászgépet vezet (Messerschmitt Me 163)
1944: az első női pilóta aki sugárhajtású vadászgépet vezet (Messerschmitt Me 262)
1955: német siklórepülés bajnoka
1956: német siklórepülés csúcs (370 km)
1957: német magassági rekord (6848 méter)
forrás: wiki
Címkék: hanna reitsch, luftwaffe, náci, nsdap
